Cartoon Heroes

Szerda lévén ideje egy újabb egész estét betöltő animációs filmmel kedveskedni az esetleges állandó nézőinknek, tehát ahogy a Korgoth of Barbaria posztban megígértem, következzék Gerald Potterton animációs filmje, az 1981-es Heavy Metal. A kérdéses filmről már írtam egy posztot régebben az Oszt Gyün ami Gyün’ blogra (ugyanezzel a címmel). Sajnos az állandósult időhiányom miatt kénytelen vagyok – kisebb változtatásokkal ugyan, de - egyszerűen átmásolni az akkor írt bejegyzésemet (mondjuk nem valószínű, hogy emberek milliói fognak ezügyben anyázni a kommentekben).

 

A film első 45 percében csak lestem ki a fejemből, és próbáltam összekötő szálat találni az egymás követő hirtelen történetek között, azonban amikor utánakerestem, minden világossá vált. A Heavy Metal film egy antológiája a Heavy Metal magazinban megjelent fantasy és science-fiction történeteknek.

Az antológia jelleg miatt a különböző történetek igen lazán kapcsolódnak egymáshoz. Van egy átvezető szál: egy rejtélyes zöld (Thaddeus Griffin kolléga e mögött némi halvány utalást sejt) gömb, amely valamiképpen mindenhol vendégszerepel, hol gyilkos idegenként, hol kis üveggolyóként, ami egy szelíd csókából bazinagy kigyúrt Hulkot csinál egy jövőbeli bírósági teremben, vagy meteorként, ami egy totál lúzer fizika-mániás szerencsétlent átalakít kigyúrt, Korgoth of Barbariává, aki ork-szerűségeket zúz géppuskával és csöcsös nőket farkal. A történet nagyon gyakran változik, időnként olyan hirtelen, hogy csak lestem, mint hal a szatyorban (pl. van egy 5 perces zombis rész, amiből hirtelen UFO-történet lesz, ahol két bekokainozott űrlény próbál beparkolni egy űrállomásra, miközben a robotjuk meghúz egy földi nőt). Hogy az egész ne legyen túl egysíkú, átlag negyedóránként (+-5 perc) mutatnak egy fél / teljesen meztelen hölgyeményt (néha dugnak is).

 

A rajzolása kellemes, az animációnak van egy furcsa lassúsága, ami miatt a mozgás vontatottnak tűnik, de ez passzol a hangulathoz. Az egészet a kiváló zene teszi teljessé, olyan előadókkal, mint Stevie Nicks, Black Sabbath, vagy a South Parkból (az S12E4 – Major Boobage gyakorlatilag egy tribute ennek a filmnek) már hallott Sammy Hagar és Don Felder.

 

A film nézéséhez ugyan nem árt alaposan berúgni/betépni esetleg becheeselni, hogy a hangulatot tökéletesen átérezzük, de anélkül is kellemes darab. 2000-ben készült egy második rész, azt még nem volt szerencsém megnézni, azügyben a kérdéseket MuellR kollegának. Remélem működik a videó, sajnos nem állt módomban leellenőrizni.