Cartoon Heroes

- Everytime in my career, you're on my back! I've trained hard for this Bussmeckel, Bussbeckel, Bussteckel - I can't even pronounce his name, that's why I'm gonna whip him so bad, he's gonna *look* like his last name *sounds*.

- Joey Gongolong

Gyermekkorom nagy kedvence ez a mindenkinek ajánlott mű, ami bár egy óriási politikai fricskának volt szánva az 1980-as moszkvai olimpiai játékokra, hihetetlen aktualitással rendelkezik az adott korról, és ma is mosolyogva tudunk visszatekinteni a 80-as évek hangulatára, a film ötletes képsoraival és kiváló zenéjével.

Mint mondottam korábban ez az 1980-as moszkvai olimpia idejére készített karikírozás, ami tartalmazza a kaptilista országok ellenérzését Afganisztán szovjet megszállásával kapcsolatosan. Maga az Állatolimpia egyesíti mind a téli mind a nyári olimpiát, mivel az elsődleges tervek szerint két részben vetítették, de végső formájában egy egész estés mozifilmben kapta meg végső formáját. Az ellenérzés már a rajzfilmben, az ottani olimpián résztvevő országokon is megmutatkozik, mert csak pár esetben mutatnak országneveket, de kontinensenként neveznek az olimpiára és javarészt csak a nevek hangzásából tudunk következtetni egyes résztvevők nemzetiségére. Példának okáért a nevező felek : Észak-Amerika, Dél-Amerika, Eurázsia (tartalmazza a Szovjetuniót és a teljes keleti blokkot, Európa ( Nyugat és Dél Európa képviselteti itt magát), Afrika, Ausztrália és Ázsia. A kivételes példák akik kapcsolhatóak országokhoz és úgy is jelennek meg a filmben: A New York Rats nem túl etikus focicsapata, Dean Wilson a californiai vidra-úszó, a közép-amerikai maratoni futó ormányos medve Pepe Repanosa, egy másik maratoni futó, a muflon Terry Hornsby, a Colorado beli Boulder-ből, az örök futó "champion" René Fromage Franciaországból, illetve a skandináv síelő-bajnok sörösló Bjoern Freeborg (amerikai kiejtés szerint nehéz leírni, de tipikus északi topmodell alkat, aki csak fülsértően töri az angolt).

Nagyon sok sport képviselteti magát, amik visszatérő eseményként is megjelennek a filmben, de sok olyan sportesemény van, amik csak említés-képpen jelennek csak meg, mint például a kalapácsvetés, súlylökés, gerelyhajítás, kerékpározás, váltó és még pár egyéb, amik picit több ideig vannak mutatva, mint például a box és vízilabda. A többire megannyi dal és szóvicc is épül, amikre érdemes figyelni. Mindenképp nézzük a kijelző kiírásokat, reklámfeliratokat, mert sok bújtatott poén leledzik a filmben (egyik nagy kedvencem, a bobversenynél a jamaikai bobcsapat Irwin Blitzer edzővel az olasz származású Calamari fivérek tintahal csapata aranyérem szerzésénél a kijelzőn megjelenik harmadik helyezettként a Jackson 4 :)). Mivel mondottam korábban nem csak egy névből lehet származásra következtetni a Dschungelolympiade-ban, mint például Kurt Wuffner-nél, a német tacskó sí-zseninél, hanem a nem kevés magyar származást is fel lehet felfedezni. A pórul jár szarvasmarha-boxoló Janosh Brushteckel lehet éppenséggel keletnémet-lengyel származású is, de a János névvel inkább magyar eredetre gondolunk. Ezen kívül a vívásnál fedezünk fel nagy magyar neveket, mint Gróf "sebes mint a villám" Csárdás László ( Duke Laszlo Quicksilver Chardas) aki francia ellenfelével folytat ádáz küzdelmet Count Maurice Bourdeaux-val és éremesélyesként indul. A hájas gonosz francia gróf, kis csalással majdnem sikeresen vinné haza az aranyat, de másik magyar csillagunk akit nemes egyszerűséggel Contessa-ként aposztrofálnak ( nemes egyszerűséggel grófnő, de ebben a sportban csak nemesek indulhatnak, mint láthatjuk :)) ádáz küzdelemben kifingatja a disznaját győzelemre viszi a magyar csapatot. Szerencsére miénk az erkölcsi és tényleges győzelem is, ennek örömére fel is csendül a filmben a Magyar Himnusz!

A film zenéjét mindenképp meg kell említenem a cikk vége felé közeledve, hisz nem akarok minden "poént lelőni" de érdemes letölteni Graham Gouldman kiváló albumát, mert kiváló 70-es évek életérzést teremt a hangfalakba. Nem is akarom tovább jártatni a billentyűzetet és sajnos nem találtam trailer-t a kisfilmről, egyik kedvenc részét illeszteném ide a filmnek, a disco jelenetete, ahol a sportolók kikapcsolódnak a Noé Bárkája Disco-ban:

- Try to imagine a needle, the thickness of a human hair, slowly thrust between your eyes and penetrating your skull. - Zygon, mine-master of Trinia

- I rather not if it is all the same to you. - Dag DeBremi, smuggler

Nagyon hosszú munkától legkevésbé sem mentes hetek (sőt hónapok) után, kicsit tudtam egy kevés időt szakítani a KartúnHíró életérzésnek, és folytatom eme cikkelyem megjelenítését, amit még tavaly decemberben elkezdtem.

Ismét egy, a 80as évek klasszikus darabjához folyamodok, ami érdemtelenül merül el lassacskán a hatalmas rajzfilm-óceán, feledés Mariana-árkának, mélyére. Mielőtt a mélyére merülnénk, elég sok eseményből illetve műből csipeget ötletmorzsákat a filmkészítő. Mindenképp a "Heavy Metal" csodamű nyomdokaiba akart lépni, de kedves rendezőnk, Steven Hahn, nem elégedett meg annyival, hogy olyan klasszikusokból merít, mint a Star Wars és az uralkodó fáraók által elnyomott zsidók és Mózes Ószövetség sztori, de szakít a fület kényeztető metállal és inkább szintisebb alapokra vette a figurát. De ne mondjunk le erről a műről, mert kritikáimat már majdnem belesűrítettem az előző egy mondatba, és ezek után maradok a pozitív tulajdonságainak a felsorakoztatásánál.

Ahogy egy jó sci-fi-hez illik, nem fogunk szűkölködni lézerben, lényekben, űrhajókban, de legfőképpen: változatos helyszínekben. Már a kezdésnél is meg kell említeni, hogy a "pufajkadzsekis" főhős nem egy álomvilágból emelkedi ki, nincs az elején sok csilivili, csak lézer, ostor, kristálytelérek, kizsigerelt bánya-rabszolgák és ösztönző munlafelügyelőrobotok.

Tetszik is, hogy nem sz@rakodnak az elejével, jön a főhős, megszerzi a kulcseszközt, megjelenik lelki szemei előtt a jóslat, és egyből hitvitává fejlődik ki a bányászközösség jelen lévő tagjai között a diskurzus. Jönnek a felügyelőrobotok, sitty-sutty, egy halott. Orin, főhősünk fogja magát és csaját, pattanak elfele, hogy megváltást hozzanak sorstársainak (ami nem a halál, ahogy sokan ott hiszik), de a heroikus menekülés közben, összefutnak kiváló bányamesterünkkel, Zygon-nal, aki nem tökörészik, el is roppantja Orin csitrijének a nyakát (2. halott). Zygon érzékeli a fiúnál leledző kiváló varázstárgyat, az sikerrel előnyt ad neki, hogy megszökhessen Trinia bányavilágából. A fenti világ lenyűgöző képet nyújt mind a főhősnek, mind a nézőknek, kiváló klasszikus muzsikával fűszerezet háttérzenével, de odafenn csöbörből vödörbe csöppen, hisz emberi szerv/testfelhasználó ember-droid hibridek közé viszi a sors, akik nem kevés örömmel állnak neki a feltrancsírozásának. A drodiok egy kevés bénázás után a kard mágiájának áldozatául esnek, és Orin folytatja menekülését kiváló szintimuzsika közepette. Az egész hajcihő egy másik emberhez vezeti, aki bár életét készül lassan venni, hisz tiltott területen csempészik úgy mint ő, de a kalandor életét megmentve egy a lápból feltűnő szittyó mocsárszörnytől, nemsoká kényszerű haverságba keverednek. Ő nem más, mint Dag DeBremi, a csillagközi csempész.

Innen kezdődik egy számomra is kedves csillagközi kaland, aminek főhősei Orin és Dag lesznek, segíti őket csillaghajójuk Arthur és a galaxison keresztül-kasul menekülve próbálják félrelibbenteni a Trinia-t körbeölelő titokfátylat, de Zygon sem rest ellenlépéseket tenni, hogy ne tudódjon ki Trinia bolygó titka, Zygon hagymázas uralmi tervei, illetve maga a Trinia-i "embermágia"

Remélem sikerült kedvet szottyantanom egy ünnepek alatti filmnézéshez, szedjétek le egy megosztó oldalról, megéri jó minőségben megnézni.

Trailer:

"Crap" - Hellboy

Az isteni Mike Mignola 1991-ben megrengette a világot. Igaz ekkor még senki nem tudott arról, valószínű még a mester sem, hogy a fekete-fehér "Hellboy" feliratos övcsatot viselő démonporonty kalandjai kultusszá terebélyesednek. Bő 2-3 évre rá a Dark Horse Comics le is csapott rá és onnantól nem volt megállás. Az úriember néhol egyszerűnek tűnő, ám annál zseniálisabb rajzai fantasztikusan kitalált, szerkesztett és szövegezett okkult történetekké álltak össze (Blade meg a többi vámpír- és démonvadász messze elbújhat a "pokolfajzat" mögött.). A cinikus, morcos, fanyar humorú ám emberi érzésekkel rendelkező nagy piros főhőst pedig egyszerűen nem lehetett, és a mai napig nem lehet nem szeretni.

Az alaptörténetről: Prof. Trevor "Broom" Bruttenholm 1944-ben egy titkos, okkult náci kísérletet segédkezvén meghiúsítani rálel egy másik létsíkról érkezett apró vörös "majmocskára", kinek az egyik kezével lazán be lehet dugaszolni egy komolyabb ágyú csövét. Mivel eléggé sátáni külseje van a teremtménynek, a professzortól a roppant találó, Hellboy nevet kapja. Az ifjú tudós a hadsereg és a kormány pénzén létrehozza a Bureau for Paranormal Research and Defense (BPRD)-t, vagyis a Paranormális Kutató- és Védelmi Hivatalt. Ezen intézmény berkein belül cseperedik férfivá és pusztító harcossá Hellboy. Természetesen nincs egyedül, sok "különcöt" gyűjtenek még itt össze, köztük a halszerű Abe Sapient és Liz Shermant aki a pirokinézis képességével rendelkezik. Ha nagyon kukacoskodni akarnánk, a csapatot elnevezhetnénk "B-Men"-nek is, de nem tesszük, mert Xavier professzor mutánsai kevésbé badass-ek és okkultak ahhoz, hogy összehasonlítsuk őket Mignola teremtményeivel.

2004-ben a szintén mesteri Guillermo del Toro Filmre vitte az eredettel foglalkozó sztorit több-kevesebb kiegészítéssel, módosítással. Aki ismerte a képregényt az érezte ezeket, de panaszra nem volt ok, nagyon klassz kis mozit kaptunk. 2006-ban a Starz Media és a Revolution Studios gondozásában, a film szereplőinek szinkronjával elkészült az első rajzfilmadaptáció is Sword of Storms címmel, mellyel lehet egy másik posztban később foglalkozunk, de mai irományom tárgya a 2007-es Blood and Iron című folytatás. Hogyha mindenki beleélte magát, akkor lássuk miről is lenne szó!

"I've never been called anything but a monster" - Hulk

Az ember fia általában szeret reggel ágyban ébredni, nyújtózkodni, fetrengeni egy kicsit. Szeret kényelmesen hemperegni, miközben sűrű ásítások közepette kidörzsöli az álomgennyet szeméből. Ha kedve tartja, esetleg még borzong a takaró alatt öt percet a téli idő láttán, de lehet hogy még visszaalszik 20 percre. Cirka 1 óra "szenvedés" után kényelemesen felül, vakarózni kezd, majd elindul abba az irányba, ahonnan vélhetőleg a kávé illatának forrását sejti. Út közben megpillantja, hogy ma sem ő ébredt elsőnek, s elégedett vigyorral konstatálja, hogy jókat álmodott. Hogy miket, arra persze nem emlékszik (ezalól talán kivétel kedves Oidipus Prime). Mindenesetre senki sem úgy képzeli el a reggelét, hogy egy űrhajó 4 szegletéhez rögzítve arcába villan egy előre felvett holografikus üzenet, amelyben közlik, hogy "Kedves XY, igencsak káros vagy a társadalom számára, destruktív magatartásod tűrhetetlen, ezért elküldünk a béke szigetére, ahol nem tehetsz kárt semmiben, és téged sem bánt senki". Nos Bruce Banner erre ébredt. Iron Man közölte vele a súlyos tényeket, miközben egy ismeretlen planéta felé repítette a S.H.I.E.L.D. űrsiklója. 

You picked the wrong guy on the wrong night. I just lost another goddamn pilot to that punk from "Malcom in the Middle"! - El Superbeasto

Bizonyára senkinek sem kell bemutatnom Rob Zombie-t, a hírhedt zenészt, rendezőt stb. Az úriember sosem volt híján elmebetegségnek, ezt mi sem bizonyítja  jóbban horror témájú zenéinél, filmjeinél. 2003-ban útjára indul 9 szám erejéig saját szerzésű képregénysorozata, az "International Freak Show", majd 2007-ben a korábbi füzetek maroknyi szereplője önálló kiadást kap "The Haunted World of El Superbeasto" címen. Igaz csak 1 szám jelenik meg, viszont Rob úgy gondolja a Halloween filmek remake-je mellett még belefér megrajzfilmesíteni El Superbeasto (a Hellbilly Deluxe-on szerepelt a Superbeast c. track, nagy valószínűséggel onnan a név) kalandjait. Lőn aztán 2009, és megérkezik teljes valójában egy olyan rajzfilm, amilyet nem sokat láthattunk eddig.

Fekete-fehér, szemcsés filmen tűnik elénk egy színpad. A függönyök mögül egy szmokingos announcer bújik elő, hogy a rendező üzenetét tolmácsolja: "Mr Rob Zombie úgy érzi, nem lenne helyénvaló, ha ezt a filmet barátságos figyelmeztetés nélkül mutatnánk be....." majd következik, hogy önök megrázó képeket láthatnak, és "amíg tehetik.....hát, mi figyelmeztettük önöket". Egy 20. szd eleji mintára elkészített opening után pedig elkezdődik egy közel 1 óra 15 perces hömpöly és áradat, aminek a fele sem tréfa! Ez így rosszul hangzik, mivel valójában jókat lehet derülni. Khmm... Szóval nehéz lesz kimondanom, de következzék blogunk első olyan 18+ piroskarikás alkotása, amibe annyi mellet és erotikát zsúfoltak bele, h lazán lepipálja a Heavy Metal mezítelen jeleneteit. Komolyan, tényleg csak azok kattintsanak tovább, akiket nem rettent el a félig kendőzött erotika (mégsem pornófilm, ne számítson senki full hardcore-ra), és képesek onanizálás nélkül végigülni a mozit. Ezúton üzenem azon olvasónknak, aki "spongebob baszni készül" keresőkifejezéssel került ide, a fene se tudja hogyan, hogy NE KATTINTSON! Nem szeretnénk, ha anyukád pont akkor kapna rajta, és rohanna az ombudsmanhoz és az egyéb hatóságokhoz. Köszi. Többieknek pedig borzongatóan horrorisztikus, mégis vérbő szórakozást kívánok!

A karácsonyi főzés-sütés-zabálás-ajándékozás közepette elsikkadt a tegnapra tervezett rajzfilm, na mondjuk asszem túl lehet élni, de azért inkább mégsem kockáztatnám az olvasótábor/nézőközönség becses testi épségét. Úgyhogy íme: a South Park első epizódja, mondhatni pilotja, még klasszikus, kézzel vagdalt papírokkal, nem úgy mint ma ezzel az aljadék számítógéppel-csináltuk-ugyan-de-maradjon-a-régi-grafika feelinggel. Lövésem nincs, hogy leadták-e ezt valaha TVben, de ha nem is, a készítők mégsem hagyták veszendőbe menni, mert belenyomták a 4. évad "A Very Crappy Christmas" epizódjába (még ha nem is teljes egészében), mint a srácok által gyártott rajzfilmet. Nem akarok nagyon írogatni róla, mert a South Park külön poszt lesz, ráadásul még tart a karácsonyi családozás, úgyhogy mára ennyi.

Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket Minden Idetévedőnek!

„The world without Batman is unacceptable.”

Az emberekkel időnként előfordul (legalább is szerencsés esetben), hogy megöregszenek, sőt, még nyugdíjba is mennek. Bruce Wayne mesterrel, mindenki kedvenc milliárdos playboyával sincs ez másképpen. Hősünk, miután 2019-ben egy kellemetlen incidens után rájön, hogy járókerettel már nem olyan frankó zúzni a rosszfiúkat, ráadásul a prosztata gondok miatt extra kimeneti nyílással is kénytelen ellátni a bat-cuccot, úgy dönt, hogy szomorúan bár, de ideje felhagyni a tetőkön ugrálással (végül is Adam West is letette a fekete maszkot, és nyugodalmasan lődözi a pizzásokat a macskakilövőjével). Ezzel vége is lenne a Batman sztorinak, de hála a tervezőnek és a Figyelmeztető Bratyóknak, ez a tragédia mégsem történik meg.

Mint Anatole is említé, eljött újra a vizsgaidőszak, szóval előreláthatólag minden nap lesz új rajzfilm ha az istenek és a rejett testi erőforrások is úgy akarják! Ma ismét oldschool Disney móka lesz, ráadásul komolyzenével aláfűszerezve! Jogosan hördülsz fel, kedves olvasó, hogy "De hát akkoriban szimfónikusokkal lett készítve a dolgok alá minden zene, zörej és ilyesmik!!!", de ez konkrétan egy komolyzenei mesejáték, rajzfilmre adaptálva! Mivel már mindenki lázasan matat a bugyijában az izgalomtól, elárulom, a mai bejegyzés tárgya Szergej Prokofjev - Péter és a Farkas c. története lesz! Lámsza!

"We suffered a bitter defeat Munya and naturally I blame you." - V.V. Argost

Már régóta akartam egy nagy volumenű filmről írni, egy gyermekkori nagy emlékemről, de mivel az nagyobb felkészülést igényelne, ezért egy kicsit limonádébb vizekre evezek napjaink sorozataiból válogatva. Már hónapok óta figyelemmel kísértem ennek a rajzfilmnek a részeit, de csak pár hete vettem rá magam, hogy letöltsem az első Season-t. Mit ne mondjak, kellemesen csalódtam! A rajzfilm egy 2009-es kiadás és elég komoly rendező, Scott Jeralds, alkotása aki már régebben is bizonyított olyan sorozatokkal mint a The Jetsons, The Adams Family és a Pirates of Dark Water. Az egész fővonulat arról szól, hogy világunkban jelen vannak a cryptid-ek (ami lényegében a mitológiai világunk természetfeletti lényeit teszi ki) akiket egy kedves család tart kordában, figyel még és kutatja faunájukat. 'Doc' Solomon, felesége Drew Solomon és gyermekük Zac együttesen lelik örömüket a kivételes képességű lények felkutatásában. Egy egyszerű három tagú családmodel lennének, de Zac-nek vannak testvérei is, akik tulajdonképpen háziállatok. Mindennapjaikat Fiskerton a gorilla-macska, Komodo a varánusz és Zon az Ornithoceirusz pteroszaurusz dobja fel.

"I've been up and down the four corners of this big old world. I've seen it all and I've done it all. I've fought many a good man, and I've laid many a good woman"

- Fritz the Cat 

- Első Post Porphy-tól -

Kedves Olvasók! Első Posztommal, ami egyúttal ajánló jellegű is lesz, egy 1972-es remekmű előtt szeretném leróni csodálatomat.

Robert Crumb karikatúrista szeretett volna tükröt tartani a 60as évek Amerikája elé, amit egy, kedves gyermekkori figurájáról mintázott karakterrel, egy macskával vitt véghez. A főhős a bohókás Fritz macska lett Crumb állandó harcostársa az akkori Lyndon B. Johnson majd a későbbi Nixon rezsimmel szemben.

"Morons! I have morons on my payroll!"

-Cobra Commander

Elég rég volt már poszt, mert hát ugye nyáron ittunk, utazgattunk meg eléggé ellustultunk, tudjátok, hogy megy ez. De most!
Szóval itt az ősz (tél?) nem lehet állandóan vedelni a sört, mert ahhoz már hideg van, meg a hólyagot is keményebben kínozza a gyorsan felhalmozott sok folyadék. Jómagam meghúzva magam a meleg szobában kemény kutatómunkát, valamint emlékfrissítést végeztem, hogy megszülethessen a mai bejegyzés! Konkrétan lusta vagyok akármi mást csinálni, és nosztalgiázni is jólesik így tehát prezentálom nektek gyermekkorunk talán legkirályabb rajzfilmsorozatát, a G.I. Joe-t!

Kezdetben Isten Hasbro teremté a 30 cm-es "Real American Hero" mozgathatós eksönbábú figurákat, amiket 10-20 évvel később versenyképességi megfontolásokból, illetve, hogy az ovisok zsebében is elférjen, közel a harmadára vágva dob piacra járgányostól, felszerelésestől stb. (Egy nagy bábuhoz, mégnagyobb járgány dukál, ahhoz meg már külön szoba, világos.). Ezzel egyidőben a Marvel, felismerve a kis műanyag katonákban rejlő potenciált, képregénysorozatba kezd, ahol a hős bakák egy Nick Fury fia által szervezett speciális egység tagjaiként harcolnak a HYDRA nevű neonáci (kik mások, ha nem épp szovjetek)terrorszervezet ellen, halált megvető bátorsággal. 1982-t írunk.

"Don't take it the wrong way... It's not in my nature to retreat from the enemy"

Elég régóta nem volt bejegyzés, köszönhető ez annak, hogy véget ért a vizsgaidőszakunk, és azóta a kellemes részegség és a kellemetlenebb másnaposság állapotában leledzünk állandó jelleggel. Ezen posztot azonban, minden másnaposság ellenére képtelen vagyok ellustulni, ugyanis ma, július 11-én ünnepli 43. születésnapját a zseniális (és egyben kegyetlenül brutális) képregény-eposz, a Berserk szerzője, Kentaro Miura mester. A mangából 1998-ban készült egy 25 részes anime, ami a képregény első 13 kötetét (mára már 30 köteten bőven túl van, darabonként több, mint 200 oldallal) dolgozza fel, ebből nézhető meg itt két epizód. Ez volt az első japán rajzfilm, amit megnéztem, és mind a mai napig a kedvencem is (általában minden vizsgaidőszakban újra nézem), pedig túl vagyok már néhányon.

A sorozat szinte mindenben követi a képregény fő szálát, egy-két dolog ugyan kimarad belőle, de így is teljes a végét leszámítva, ugyanis lett volna egy 26. rész is, ami a pénzügyi források kimerülése miatt nem készült el. A történet egy lovagkori világban játszódik, de fontos leszögezi, mert valamiért sokan figyelmen kívül hagyják, hogy ez alapvetően sötét hangulatú fantasy. A főszereplő Gatts (Guts, Gattsu, általában mindenhol másképpen fordítják. Azoknak, akik a japánhoz igazodnak, és mindenkit leanyáznak, aki nem a Gattsu-t használja: Miura a Gattsot szánta eredeti névnek, a Gattsu csak ennek a japán verziója) egy rendkívüli ügyességű harcos, az átlagosnál jóval nagyobb pengével. Találkozik egy Griffith nevű karizmatikus és tehetséges hadvezérrel, aki egy kis zsoldos-csapatot vezet ("Band of the Hawk"), de valójában ennél sokkal többre hivatott: az álma, amiért bármit hajlandó feláldozni, hogy megszerzi a saját királyságát. Amikor látja Gattsot harcoli, azonnal tudja, hogy szüksége van erre a az emberre a nagy cél elérésére, és egy párbajjal magához láncolja. Sajnos az itt embedelt epizódokban Griffith csak keveset szerepel.

Újra itt a szerda, és újra itt az egész estét betöltő film a törzsközönségnek (már ha létezik). Volt már egy poszt a Hirano Kohta (vagy Hirano Kouta) mester mangájából készült 13 részes sorozatról, ami nagyban eltér a képregénytől. Az itt megnézhető OVA (Original Video Animation) viszont nagyobb mértékben a manga alapján készült, a rajzolása is nagyjából megegyező. A történetről legfeljebb megismételhetném, amit az előző poszban írtam, úgyhogy itt el lehet olvasni. Sajnos többre megint csak nem jut idő (pedig lenne mit írni róla), mert úgy esett, hogy még ezerrel írom a puskát a mai (és egyben utolsó) vizsgámra. Úgyhogy tapasszátok a szemeket a képernyőre (lehetőleg a sajátjaitokat), és lessétek ezt a kellemes, 50 percnyi vámpíros vérengzést!

Ismételten a Nickelodeon birodalmába kirándulunk,pontosabban egy tenger fenekén lévő kisvárosba, Bikini Bottom-ba! Bizony, bizony Spongyabob Kockanadrágot és elmeroggyant barátait fogjuk meglátogatni kicsik és nagyok örömére! A sorozatot 1999-ben kezdték el sugározni, és még mindig tart (eleddig 7 évad, 121 epizód + 1 mozifilm), szóval a franchise biztos jó pénzt hoz Stephen Hillenburg kreátornak, mivel kevés népszerűbb őrület van manapság Bobéknál! Miről is van tehát szó? A tengert meglepő módon vízi élőlények lakják. Eddig stimm. Az átlagos hal lakosokkal és Mr. Crab-bel, a rákkal még nem is lenne baj. De a pirospozsgás, mosolygós, bociszemű szivacs (Spongyabob), aki olyan ruhát hord, ami utoljára a 1930-as évek Németországában volt divat, és legjobb barátja a szellemileg gyökkettő tengeri csillag (Patrik), aki hawaii alsogatyában nemnormális, már igencsak képes elkerekíteni a józan paraszti szemeket és odaszögezni az embert a képcső elé. Említésre méltó még a nyávogó csiga (Csigusz), a fuvolázó tintahal (Tunyacsáp), és Sandy a mókuslány, aki egy majdnem ízig-vérig déli paraszt. Arra még nem jöttem rá, hogy melyik hősünk akarja meghúzni, majd nyáron végignézem mindegyik részt, és véleményt formálok. Szóval ők éldegélnek békésen tengerfeneki bádog- és korallvároskájukban, ahol van minden, ami a modern technikához kapcsolódik (kivéve az atomfegyvert), ergo elmondhatni, hogy felvilágosult világpolgárok, akik boldogan élnek a sellőkirály által vezetett alkotmányos monarchiában. Még gyorsétkezdéjük is van, ahol a vidám szivacs gyártja veszettül a herkentyűburgereket. Nagyon mókás kis sorozat, istenieket lehet rajta röhögni. A mai epizód témája a pre-hibernációs hét körüli sürgés forgás lesz, amit pusztán azért választottam, mert személyiségfejlődésemre nagy hatást gyakorló Pantera zenekar csiszolja alá a muzsikát (ismételten jópont a metal-cartoon barátságnak)! Egyben ezzel kívánok kicsiny Magyarországból boldog születésnapot az ex-frontember Phil Anselmo-nak, aki ma ünnepli 41. születésnapját!!!! Isten éltessen Phil!

„What’s Everybody Looking At?”

Az „Ambiguously Gay Duo” (ambiguous = félreérthető, bizonytalan) Robert Smigel és J.J. Sedelmaier agyából pattant ki 1996-ban, azóta a Saturday Night Live keretében jelentkezik nem túl hosszú, de an(n)ál keményebb epizódokkal. A sorozat paródiája a tipikus feszülős cuccban háztetőkön ugrándozó, kigyúrt szuperhős-képregényeknek. Az alapötlet állítólag a Batman és Robin közötti esetleges, nem képregény-kockára illő viszony gondolatából indult ki, amely legismertebb terjesztője Fredric Wertham pszichológus volt, a „Seduction of the Innocent” című könyvével.

"Don't ever piss her off again! As far as we know, she's the only remaining original!"

A törzsközönség, akik ismerik minden posztunk kívülről-belülről, s isszák szavaink, elcsodálkozhattak, hogy az ígérttől eltérően nem volt szerdán teljes nagyfilm. Aggodalomra semmi ok, kisebb csúszás történt csupán, így ma pótoljuk az elmaradottakat. Mivel rég volt már japán, ezért most egy OVA-t tálalok néktek. Mai vérengzésünk címe: Blood - The Last Vampire. A Benkyo Tamaoki által írt mangát Hiroyuki Kitakubo rendezte vászonra 2000-ben, nem kis sikerrel. A közel 50 perces akciódús gyönyörűség többek között James Cameront is lenyűgözte, akit külön elbűvölt a 2 és 3D fantasztikus keveredése. A sztori folytatásaként egy 50 részes sorozatot is készítettek, aminek külön poszt lesz szentelve, valamint idén elkészült az élőszereplős moziváltozat is.

Mivel Anatole éppen a Balatonon fosztogat és farkal jó kalózhoz méltóan, ma ismét én jelentkezem röviden, jóval. 1999-ben indult hódító útjára a rajzfilmszatírák koronázatlan királya, a Family Guy. Seth MacFarlane szekere azonban nem olyan mozdult meg oly könnyen, mint a nézők rekeszizmai a zseniális poénokat látván/hallván. Az egész legendának ugyanis van előzménye (ugye a Star Wars-nál is kiírták, hogy "Every saga has a beginning"), ezt szeretném veletek megosztani. Seth 1995-ben készítette főiskolás évei alatt a The Life of Larry c. rövidfilmet, melynek főszereplői: Larry, a középkorú, unott átlagember, Steve, a cinikus kutya és Lois a hűséges feleség voltak. 1997-ben felkérte a  Hanna-Barbera Cartoon Inc., hogy csináljon egy sorozatot Larry & Steve címmel, amely a Cartoon Network World Premiere Toon szekciójában került adásba. Azaz került volna, mert ebből is csak a pilot készült el és ment le élesben, de nem is baj, hiszen eme remekek poénjai átkerültek a két évvel később debütáló Family Guy-ba, ott pedig kibővültek, terjeszkedtek, a többi pedig már történelem.

"Man and machine, power extreme!"

Nem is emlékszem, hogy a német RTL-en, vagy később, a Cartoon Networkon láttam először a The Centurions-t. Lényeg a lényeg, hogy se németül, se angolul nem tudtam mégis élvezettel figyeltem a felvonultatott eseményeket (és ezzel szerintem jó sokan így voltunk). A sorozat 1985-ben ütötte fel a fejét, az érában megszokott, amerikai-japán koprodukció eredményeként. Előbbiek a sztoriért, utóbbiak rajzért feleltek, bár a conceptbe beleszólt Jack Kirby (Captain America, The Avengers ) és Gil Kane (Green Lantern) DC és Marvel atyaúristen is. Elsőnek egy 5 részes mini-sorozat készült, ami a közönségnek annyira tetszett, hogy habzó szájjal, őrjöngve követelték a folytatást. 1986-87-ben kapták is az arcukba a nézők a folytatást. Ez idő alatt 60 epizódot daráltak le a készítők. De kik is voltak a centurion-ok? Eleinte három zöldsapkás/deltakommandós/navy seal (vagy legalábbis valami hasonlóan nagyon speckó) übersoldat, akik high-tech ruciban rohangáltak. Pontosítva a dolgokon, ezekre a ruhákra, a SkyVault nevű Föld körüli pályán keringő, szupertitkos bázisukból Crystal, a csini asszisztensnő (Shadow a kutya és/vagy Lucy az orángután társaságában) mindenféle extra kütyüt tudott teleportálni, innentől hőseink kvázi gépként operáltak. Max Ray kapta a vízi, Jake Rockwell a szárazföldi, Ace McCloud pedig a légi alkalmatosságokat. Később még jött két fazon a csapathoz, de ők már annyira nem szerves részei a legendának, mint a kezdő triumvirátus. Ez az egység önhatalmúlag üldözött mindent ami gonosz, de legfőképp a gonosz kíborg, Doc Terror, és brigádja világuralm törekvéseinek elfojtására specializálták magukat. Tipikus '80-as évek karakterei, jó sok akció (vér nélkül), robbanások tömkelege, lézersugarak és egyéb lövedékek armadája. Pörög, jópofa, érdemes (volt) nézni! Következzen a legelső epizód: The Sky Is on Fire

"We don’t just want the gore for the sake of it, there has to be an element that makes you laugh and cringe. If we are in a room brainstorming episodes and end up laughing at the death scene, then it’s all good!"

Rég volt már fröcsögő vér az oldalon, úgyhogy ideje pótolni ezt a hiányosságot. A mai betevő rajzfilm a boldog és kedves kisállatok mindennapjait felölelő Happy Tree Friends (a magyar cím asszem Tündi Bündi Barátok, de erre nem mernék megesküdni). Tudom, hogy mindenki ismeri, aki kb. 5 percet eltöltött valaha internet közelében, nekik legyen ez jó nosztalgia. Rhode Montijo (állítólag ő rajzolta azt az első sárga nyuszit, amely megalapozta a további vérengzést), Kenn Navarro, Warren Graff, és Aubrey Ankrum rövid flash-videói 1999 óta vidítják fel az internet morbidabb humorú felének mindennapjait(köztük jómagamat is),  2006 óta pedig egyes országok MTV-jén saját műsorideje is van, részenként három hétperces szösszenettel forgatják a nézőközönség gyomrát. Ezen az oktató videón (egy igazi klasszikus darab) Lumpy, a szarvas megmutatja nekünk, hogy hogyan lehet a legprofibban kiszabadulni, a  fél lábunkat fogságba ejtő fa alól. Ugyan nem olyan macsón csinálja, mint AquaMan vagy Guts (Gatts, Gattsu vagy amit akartok), de azért el kell ismerni, hogy kemény fószer. Ez a rész azért is különleges, mert senki sem hal benne szörnyű halált (talán kettő ilyen epizód, ha van).

"More than meets the eye!"

Ki ne álmodott volna arról, hogy egy nap, egy beszélő autót vezessen? Mondjuk tény, hogy összefosnám a kárpitot, amikor először megszólalna a masina, de ezen kívül jó móka lehet. No hát ha egyszerűen el szeretném intézni a dolgot akkor ennyi. De nem. Mert nem szimpla beszélő járgányokról szól a fáma, hanem intelligens (tudjátok, mint a mosópormolekula) robotokról, akiknek az a heppjük, hogy rejtőzködés vagy gyorsabb előrehaladás érdekében járművekké változnak. Gondolom kitaláltátok, hogy a Transformers c. sorozatot próbáltam körbeírni. Ha minden igaz ma kerül a mozikba a film 2. része, így arra gondoltam, hogy azok, akik nem igazán ismerik miből lett a cserebogár, hadd ismerkedjenek a múlttal. A Transformers annó képregényként született, majd a sikerein felbuzdulva a 80-as évek ismert rajzfilmstábja (valószínűleg akik a G.I. Joe-t és a Teenage Mutant Ninja Turtles-t is elkövették) szárnyai alá vette a comicot, és jópár részes/évados rajzfilmsorozatot rittyentett belőle nagy örömünkre. A roppant bonyolult alapsztori dióhéjban: Réges rég egy messzi messzi Valahol távol, egy Cybertron nevezetű bolygón szuperintelligencs, érző robotok éltek. Természetesen felütötte fejét a rivalizáció a két őshonos klán között. Egyik oldalon a békés, kedves, demokrata Autobotok álltak, a másikon a totális uraloma törő gaz fasiszta mária utcai Decepticonok. Utóbbiak energia után kutatva rátaláltak a Földre, de a békefenntartók utánuk jöttek, hogy megmentsék az emberiséget és megállítsák a gonoszok hatalomátvételét (közben persze sokszor alakot váltanak, mégis az a lényeg), és ez különböző epizódokba csomagolva ismétlődik hosszú évek óta. De attól még zseniális. Íme az első rész, azoknak akik visszamerengenének, és azoknak is, akik esetleg nem ismernék, mert bőven a rendszerváltás után születtek.

„I Want The Toilet Seat!”

A „2 Stupid Dogs” (1992), a készítő, Donovan Cook első rajzfilmsorozata. Cook a Hanna-Barbera után átment a Disney-hez, az ő nevéhez fűződik a 2001-ben DVD-n megjelent "Mickey, Donald, Goofy: The Three Musketeers” (hát, erről nemigen tudok nyilatkozni). A készítőkkel kapcsolatban érdemes azonban megemlíteni, hogy sorozat producere, Fred Seibert - aki egyben rendezője is a háttér-rajzfilmnek, a Secret Squirrel-nek – több, olyan rajzfilmkészítő karrierjét segített beindítani, mint a már emlegetett Genndy Tartakovsky, vagy a Powerpuff Girls egyik készítője, Craig McCracken.

Állítólag a Ren and Stimpy készítőjének John Kricfalus-nak is van némi köze a rajzfilmhez, de erről nem találtam (azaz nme volt időm találni) megbízható információt.

"Is this Nutsy land so good
Would you leave it if you could?"

1940. Európában dúl a második világháború. Amerika izolacionista politikát folytatva maximum "lend-lease" típusú tevékenységet űz, de aktív harcba még esze ágában sincs bonyolódni. Aztán 1941. dec. 7-én a mikulás kicsit késve, de elhozza Hawaii-ra a japánokat, és onnantól borul minden. Nem kívánok tovább bonyolódni a történelmi részletekbe, inkább az USA "gyerekműsorait" veszem górcső alá. A "rajzfilmszektor" feltörekvő értelmiségi művészei szintúgy hadat üzennek a tengelyhatalmaknak. Ezt természetesen nem fegyverrel teszik, hanem kihasználva az otthon melegét és a stúdió bársonyszékének kényelmét, egészséges propagandát zúdítanak moziba járó/televíziót néző gyermekekre és felnőttekre. Vicces, néha kegyetlen, ám főként megdöbbentő, mindenesetre a barát-ellenség dichotómia élesen kitűnik, ráadásul a gyermekek megtudhatják, hogy USA über alles, aki nem velük, annak vége. Antináci/fasiszta propaganda a javából! . Nem tudom, mennyit voltak adásban, ugyanis nagyrészüket a készítésük évében betiltják. Természetesen az összeset a legnagyobb nevek követik el, mint a Warner Brothers és a Disney (utobbi állítolagos antiszemitizmusát a rossz nyelvek nem rejtették véka alá, ráadásul Hitler mindig kapott tőle kópiákat az aktuális produkcióból. Források szerint az amúgy is Disney rajongó Adolf kedvence a Hófehérke volt.). Szóval most ilyen régi betiltottak jönnek, amik jók és unikumok a maguk nemében. Az első prezentált alkotást, még a szankciók előtt, Oscar díjjal is jutalmazták a nagyokosok. Lássátok hát: Der Fuehrer's Face!

Sajnos megint kénytelen leszek rövidre fogni a körítést, majd valamikor pótolok. Csak rövid időre rendelkeztem Nickelodeonnal, de ez az idő elég volt arra, hogy amint megláttam a torrenten a hódtestvérpár kalandjainak első négy évadát azonnal és örömmel benyomjam a letöltések közé. A Hódító Hódok Mitch Schauer (Freakazoid! - producer, 1995) első saját műsora, és amennyire tudom, a legnépszerűbb is a maga 6 évadával (63 epizód). Dugó (Daggett Doofus Beaver) és a nála négy perccel idősebb Norbi (Norbert Foster Beaver) - miután a családi fészekből kidobták őket az új alom születése miatt – jó testvérekként, örökös vetélkedés közepette élnek a gátjukon, ahol általában játszódik a történet (időnként más a színhely, pl. ennek is van vadnyugati része: „Jópofa Bill”).

A rövid (és nem túl informatív) körítés ellenére - vagy éppen azért - lessétek vidáman az itt embedelt, magyar szinkronos – azon ritka rajzfilmek egyike, ahol jól sikerült a szinkron - epizódot: „Bűzös láb”

Szóval akkor Dimebag rácsavart egy profi szólót, Rex melléröffentette a basszust, Vinnie Paul adta alá a lábdobot, Phil meg beleturházott a közönségbe. Na. Most, hogy a diszkópatkányok eltakarodtak, nyugodtan beszélgethetünk a hüvelygombáról zenéről. Anatole-lal kevés dologért rajongunk jobban, mint a pina, és az egyik ilyen nem más, mint a metal zene (annak is majdnem minden formája). A klasszikusok óta csak a rock-metál szakmában találkozhatunk profi, HANGSZEREKKEL operáló humanoidokkal (tudom, a kisnyálban meg a tanksitykában is vannak hangszerek, de ott volt, hogy PROFI), ami sajnos elég gyászos. No de mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy a metal és a rajzfilmek bizony nem csak, hogy megférnek, hanem tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Mint korábbi posztjaimban utaltam rá, régen pl még tudták mi kell a gyermekek egészséges személyiségfejlődéséhez, és minden magára valamire adó készítő valami gitárnyúzós főcímzenét iratott produkciójához. Most rendhagyó módon nem rajzfilmről fog szólni a bejegyzés, hanem szemetek elé tárok pár videoklipet, amik kézi rajzolással/CGI-jal készültek. A Heavy Metal felfogható egy másfélórás klipnek, de az is más tészta. Szóval akkor következzenek a teljesség igénye nélkül különféle rajzolt vagy animált vagy nyomokban ezeket tartalmazó videók!