"Yaaaaaaa-hoo-hoo-hoo-hooey!!"

Ma ismét a Disney klasszikusok között fogunk turkálni! Az 1930-as évek környékén tűnt fel a rajzfilmek színpadán Mickey Mouse és a köré teremtett fekete-fehér univerzum. Ebbe a világba csöppent bele 1932-ben (Mickey's Revue) Dippy Dawg, a szakadt, csöves kutya, aki nem sokkal később Goofy néven vált híressé. 1935-38 között Mickey-vel és Donald Duck-kal kalandozott a képernyőkön, majd 1939-ben a világot jelentő festékesbödön felborulásával önálló show-t kapott, ami eleinte "How to do" típusú epizódokra korlátozódott, azaz hősünk bemutatta pl. hogy baseball-ozzunk (ezekben nem lehet megmondani mindig, ki is Goofy, mert mindenki ugyanúgy néz ki). Igazi, önálló kalandjait azonban csak az 50-es évektől élvezhette a közönség. Népszerűsége hamar megugrott és a 60-as évek közepéig 50 rész szólt róla aktívan. A 90-es években új sorozatot kapott, ahol ha jól emlékszem gyermekével rótta a vidéket, és az ezredforduló felé közeledvén két egészestés mozifilm (A Goofy Movie-1995, An Extremely Goofy Movie-2000) főszerepére is felkérték.

Mi tagadás, a mi Goofy-nk eléggé egy fura szerzet. Ízléséről nem szívesen beszélnék. De komolyan. 52-es barna cipők, telefosott kék melegítő, narancssárga pulcsi fekete mellénnyel, és az a kalap... Szegény pára még igazán okosnak sem mondható, sőt kritikus szemmel nézve kifejezetten gyökér. Azontúl esetlen és nem valószínű, hogy megkapná a Bátorság Érdemrendet. Viszont jószívű és tettre kész, ahogy azt megszokhattuk a korszak karakereitől, ráadásul minden negatívuma ellenére egyszerűen imádni való, bár az "új", kölykét (vagy unokaöccsét. Disney-seknél sosem tudni) is tartalmazó verzióban már túlontúl bugyuta. Megöregedett na. De most jöjjön pár rész a hőskorszakból, mielőtt mélabúba merülünk a 90-es évek torzító gyermekdedségétől.

Az első "How to"... 

Ha már nem rég ért véget a Stanley-döntő

És az 50-es évekből egy sztereotip mexikóis