"More than meets the eye!"
Ki ne álmodott volna arról, hogy egy nap, egy beszélő autót vezessen? Mondjuk tény, hogy összefosnám a kárpitot, amikor először megszólalna a masina, de ezen kívül jó móka lehet. No hát ha egyszerűen el szeretném intézni a dolgot akkor ennyi. De nem. Mert nem szimpla beszélő járgányokról szól a fáma, hanem intelligens (tudjátok, mint a mosópormolekula) robotokról, akiknek az a heppjük, hogy rejtőzködés vagy gyorsabb előrehaladás érdekében járművekké változnak. Gondolom kitaláltátok, hogy a Transformers c. sorozatot próbáltam körbeírni. Ha minden igaz ma kerül a mozikba a film 2. része, így arra gondoltam, hogy azok, akik nem igazán ismerik miből lett a cserebogár, hadd ismerkedjenek a múlttal. A Transformers annó képregényként született, majd a sikerein felbuzdulva a 80-as évek ismert rajzfilmstábja (valószínűleg akik a G.I. Joe-t és a Teenage Mutant Ninja Turtles-t is elkövették) szárnyai alá vette a comicot, és jópár részes/évados rajzfilmsorozatot rittyentett belőle nagy örömünkre. A roppant bonyolult alapsztori dióhéjban: Réges rég egy messzi messzi Valahol távol, egy Cybertron nevezetű bolygón szuperintelligencs, érző robotok éltek. Természetesen felütötte fejét a rivalizáció a két őshonos klán között. Egyik oldalon a békés, kedves, demokrata Autobotok álltak, a másikon a totális uraloma törő gaz fasiszta mária utcai Decepticonok. Utóbbiak energia után kutatva rátaláltak a Földre, de a békefenntartók utánuk jöttek, hogy megmentsék az emberiséget és megállítsák a gonoszok hatalomátvételét (közben persze sokszor alakot váltanak, mégis az a lényeg), és ez különböző epizódokba csomagolva ismétlődik hosszú évek óta. De attól még zseniális. Íme az első rész, azoknak akik visszamerengenének, és azoknak is, akik esetleg nem ismernék, mert bőven a rendszerváltás után születtek.
