"Pardon me... Hot Sexy Mama!"

"Pardon me... Hot Sexy Mama!"
"Yaaaaaaa-hoo-hoo-hoo-hooey!!"
Ma ismét a Disney klasszikusok között fogunk turkálni! Az 1930-as évek környékén tűnt fel a rajzfilmek színpadán Mickey Mouse és a köré teremtett fekete-fehér univerzum. Ebbe a világba csöppent bele 1932-ben (Mickey's Revue) Dippy Dawg, a szakadt, csöves kutya, aki nem sokkal később Goofy néven vált híressé. 1935-38 között Mickey-vel és Donald Duck-kal kalandozott a képernyőkön, majd 1939-ben a világot jelentő festékesbödön felborulásával önálló show-t kapott, ami eleinte "How to do" típusú epizódokra korlátozódott, azaz hősünk bemutatta pl. hogy baseball-ozzunk (ezekben nem lehet megmondani mindig, ki is Goofy, mert mindenki ugyanúgy néz ki). Igazi, önálló kalandjait azonban csak az 50-es évektől élvezhette a közönség. Népszerűsége hamar megugrott és a 60-as évek közepéig 50 rész szólt róla aktívan. A 90-es években új sorozatot kapott, ahol ha jól emlékszem gyermekével rótta a vidéket, és az ezredforduló felé közeledvén két egészestés mozifilm (A Goofy Movie-1995, An Extremely Goofy Movie-2000) főszerepére is felkérték.
"It's your one way ticket to midnight Call it Heavy Metal
Higher than high, feelin' just right Call it Heavy Metal
Desperation on a red line Call it HEAVY METAL NOISE"
-Sammy Hagar
Nincs oly élőlény tán a Földön, aki ne ismerne legalább egy, Hanna - Barbera páros által fémjelzett rajzfilmet (pl: Tom & Jerry, The Flintstones, The Smurfs)! Ez a két kópé az '50-es évektől bünteti a nézőket ötletesebbnél ötletesebb animációkkal, és talán kijelenthetem, hogy még Disney-t is lepipálták. Nálam mindenesetre ők vannak a topon! Ma egy újabb generációs sorozatukat mutatom be röviden. A 90-es évek közepén, amikor már nálunk is jött minden ami kereskedelmi, már nem csak Csernobil, hanem a Cartoon Network is sugárzott. Ifjú titánként amikor tudtuk, a képernyőre tapasztottuk a szemünk, mert olyan dolgokat láthattunk, amiket a szovjet és csehszlovák adókon addig nem igazán. Nyelvi akadályok ugyan voltak, de ez nem állhatott közénk és a teljes extázis közé. Szóval ekkoriban a CN-ön műsoron volt a Swat Kats nevű csoda is.
Valahogy mindig úgy jön ki, hogy vizsga van amikor rám esik a posztolás sora, és nincs időm komolyabban körüljárni a kérdéses rajzfilmet. Úgyhogy a mai darab egy sajátos hibrid: a kigyúrt Johnny Bravo csatlakozik Scooby Doohoz és csapatához, hogy felderítsék Johnny nagynénjének rejtélyes eltűnését: "Bravo Scooby Doo"
Én mindig is egy "Scooby Doo versus Mighty Cthulhu" rajzfilmre (vagy legalább képregényre) vágytam, ahol Fred szívét áldozatként mutatják be a hal-csókák Dagon istennek, de asszem nem lehet minden tökéletes.
Ismételten a keleti blokk kreálmányaiba fogunk betekinteni, azon belül is a mesés Csehszlovákiára vetjük vigyázó szemünket! Időközben kettészakadt szomszédaink annak idején ontották az emlékezetesebbnél emlékezetesebb rajzfilmeket, úgy mint a Kisvakond, a Rumcájsz és még sorolhatnám, de akkor elvenném a későbbi posztok meglepőerejét. Mai fejezetünk ismételten rajongói kívánságot teljesít, Hajni hívta rá fel a figyelmemet, hogy bizony szívesen látná itt gyermekkora egyik kedvencét. Drága Hajni! Lásd, mi teljesítjük a kívánságokat (sörét, nézettségért, [censored]ért mindent!). Szóval akkor következzen Bob és Bobek! Röviden a szereplőkről meg az egészről (azért röviden, mert nem értek szomszédul, meg elég rég volt már ez is): Bob és Bobek két nyúl, akik egy bűvész cilinderében laknak. Minden epizód úgy kezdődött, hogy az öregebb Bob megpróbálta kirángatni a lusta fiatal Bobeket a kalpból és reggelitornáztak. A rövid testmozgás után nekivágtak a szuverén államterületnek, és segítettek ahol tudtak, majd visszamásztak alvóhelyükre. A készítőkről nem nyilatkozom, mert nem tudom kibogarászni ki mit ügyködött rajta, bocsánat. Összegzésként annyit még, hogy nagyon szimpatikus a két nyúlfi (Főleg a fiatalabb. Látom magam ébredéskor),plusz a csehszlovákokra jellemző bájos mesevilág. A nosztalgiáról meg nem is beszélve. Két epizódot mutatok most nektek. Szlávul. Azért jó mulatást!
Ebben a részben a nagy gonosz szőrös hegyiember (vagy baráti szocialista állam állampolgára, vagy igencsak dél-csehszlovák lehet tippjeim szerint) terrorizálja a békés hegyi penziót, amikor jönnek a nyulak!
A mai nap rövid, ám annál poénosabb rajzfilmekkel örvendeztetlek meg titeket. Egy részük rajongói alkotás, és inkább paródiák, spoofok, mint önálló valamik. Legfőbb forrásom a Cartoon Network félresikerült pályázatai, a Cartoons that never made it!. Ha megnézitek őket, megértitek, miért nem kerültek adásba soha, és miért lett végük a "pilot-főcímmel". Aztán kaptok Cartoon Cavalcade-ot Seth MacFarlane-től, a Family Guy és az American Dad szülőatyjától. Meg amit időközben fellelek tecsőn!
"And what you saw at the bridge last night... how I smiled... never utter a word to anyone"
Elérkeztünk blogunk első egészestés animációs filmjéhez, ami nem más mint egy igazi Walt Disney klasszikus. Az alkotás 1977-ben készült, és szám szerint a Walt Disney Classics 23. részeként tartják számon, a hőskorszak utolsó darabjaként. Ezután következett a Kis Hableány (The Little Mairmaid), amelyet már a stúdió reneszánszának első műveként emlegetnek. Nem önálló agyszülemény, Margery Sharp két gyermekeknek szóló regényén, a The Rescuers-en (1959) és a Miss Bianca-n (1962) alapszik. Főhőseink, Bernard és Bianca az ENSZ hivatalosan el nem ismert mellékszervezetének, a Rescue Aid Society-nek tagjai. Azaz csak Bianca, mivel kedves Bernardunk csak egy lelkes takarító. A szervezet lényege: a világ minden tájáról összegyűlt egerek tanácsa segítséget nyújt a rászorulóknak, s mint kiderül azon belül is sanyarú sorsú gyerekeknek. A kalandok ott kezdődnek, hogy Penny, a gonosz mostoha és aligárotai által fogva tartott árva leányzó, palackpostán segélykérő üzenetet "ad fel", amelyet a nemzetközi vizek tengerészei természetesen figyelmen kívül hagynak. A palack végülis az egereknél köt ki, akik nagyon megsajnálják szegény kislányt, és elhatározzák, hogy missziót küldenek a megsegítésére. A küldetésre önként vállalkozik a szervezet magyar képviselője, Bianca kisasszony, aki társaként nem mást választ, mint a roppant sármos és hosszú farkú supermario ruhájú takarítót, Bernardot. Albatrosz-háton vágnak neki a hosszú útnak, hogy néhány lelkes mississippi-menti élőlény segítségével megmentsék Penny-t és kegyetlen bosszút álljanak az őt fogva tartó Medusa-n. Reméljük még sokáig fenn lesz youtube-on a teljes film és nem kavarnak be semmilyen jogvédő mizériák, csak hogy minnél többen élvezhessétek eme csodás, romantikus, varázslatos mesét. Nekem nagyon tetszett anno, jókat kuncogtam rajta és el voltam bűvölve. Ajánlom mindenkinek. És akkor jöjjön a film, teljes terjedelmében!
Mára megint csak egy hazai műalkotás a Pannónia Stúdió jóvoltából: a ’70-es és ’80-as évek legnépszerűbb magyar rajzfilmsorozata, a Mézga család. Az első epizódokat 1968-ban mutatták be, majd az első széria George de la Grandier, francia producer jóvoltából elkészülhetett 1969-re (Üzenet a jövőből – a Mézga Család különös kalandjai). A történeteket Nepp József (Sárkány és Papucs, Gusztáv, Macskafogó 2) és Ternovszky Béla (Macskafogó, Pumukli) mellett Romhányi Józsefnek köszönhetjük (aki jónéhány magyar és egy angol sorozat királyos szövegéért is felelős). A sorozat még két évaddal bővült ki 1974-ben (Mézga Aladár különös kalandjai) és 1978-ban (Vakáción a Mézga család).
"This is so humiliating!"
Hosszas töprengés után arra jutottam, hogy jobbhíján az előző poszt folytatása-kiegészítése következik. Igazából jelen pillanatban agyilag nulla vagyok, ezáltal kreativitásom is jelentősen lecsökkent, másrészt nem volt szívem elszakítani egymástól az egybetartozókat. Szóval jelen iromány az Evil Con Carne ördögi törekvéseit keretbe foglaló csudaságról, vagyis Billy, Mandy és barátjuk a Zord Kaszás kalandjairól fog szólani.
Anatole barátom előző cikkében roppant szorgalmasan körbejárta az alkotókat és a körülményeket, azonban megemlítem, hogy a blokkból kivált Grim Adventures egészen 2007-ig működött (7 évad összesen).
Billy az idióta kisfiú, és az ő legjobb barátja Mandy, a sátáni kislány békességben éldegélnek egy békés város kertvárosi részében. Mandy diktatórikus hajlamaival és elemi gonoszságával láncolja magához Billyt, aki viszont boldog, hogy valaki törődik vele. A Kaszás pedig úgy jön a képbe, hogy egy limbóversenyen (melynek tétje egy haldokló hörcsög lelke) megveri a két szerencsétlen, és szerződésük záradékaként örök barátságra ítélik. Immáron hármasban forgatják föl a város mindennapjait valósággá téve a képzelet legsötétebb bugyraiban bújkáló horrort: szörnyek, zombik stb.
"That's what I deserve for signing a five-year exclusive evil-pact with a mutilated pickled freak"
"Ну,Заяц...погоди!"
Itt az ideje kirándulást tennünk a keleti blokkba. El kell ismerni, hogy nagyrészt a kapitalista világ ontotta ránk a jobbnál jobb rajzfilmeket, de nem szabad szó nélkül hagynunk a "nagy testvér" munkásságát sem! Az oroszok/szovjetek roppant kedves mesevilággal rendelkeznek, és nagyon aranyos rajzokkal tudják/tudták történeteinket tálalni a nagyérdeműnek. Klasszikus, békebeli, szép rajzok jellemezték animációs filmjeiket, amikre nem mindig nyomta rá bélyegét a véresszájú propaganda. Így van ez a mai poszt tárgyával is.
Bár nem sokáig "élvezhettem" ivánék babusgató ölelését, pontosabban éppen hogy csak megsimogatták fejem, aztán elköszöntek, de amit addig behoztak az nagy hatással volt elődeimre, és rám is. No de most nem politika és történelem szemszögéből vizsgálódunk, hanem rajzfilmekről értekezünk. A rendszerváltás előtt született nemzedék még biztos emlékezik anyáink által is közkedvelt és a Magyar Televízió által sugárzott szovjet sorozatra, a "Nupágágyi"-ra (magyarul "No, megállj csak!"), ami még a Tom & Jerry mellett is, nem hogy tűrhető, de kiváló alkotásnak bizonyult. Legalábbis én imádtam.
Eszembe jutott, hogy annak idején mennyire szerettük a vasárnapi Disney mesedélutánt egészen Antall Jóska haláláig, amikor is a Kacsameséket (Duck Tales) bizony elég csúnyán félbeszakították, súlyos fekete bélyeget nyomva személyiségfejlődésünkre, s ormótlan csapást mérve politikai szocializációnkra. Komment formájában nyugodtan felteheti a kezét, aki ezek után MDF szavazó lett/maradt.
Ezen emléktől vezérelve elkezdtem előtúrni, milyen rajzfilmeket is produkált akkoriban a Disney. Mai választásom a heroikus rágcsálókra, vagyis Chip-re és Dale-re esett. A Csipet Csapat (Chip'n'Dale - Rescue Rangers) (szókincsem bővülésekor viszolyogva gondoltam bele a chippendale kifejezés jelentésébe, mondván, azért ennyire perverz nem lehet valaki, hogy ezt választja rajzfilmcímként) mitagadás fordulatos, akciódús mese volt. Volt benne minimális csihi-puhi, sok vicces pillanat, beszólás és persze imádni való karakterek. Két címadó hősünk Chip - az enyhén szólva Indiana Jones-ra hajazó, és Dale - az egyszál hawaii ingében flangáló mókus, és barátaik keveredtek hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb kalandokba 3 évadon keresztül. A team tagja volt még a műszaki zseni Sziporka, a legdögösebb egérlány ever, akire Chip és Dale is nagyban brácsázott a festett háttér mögött, ám barátságnál és szakmai kapcsolatnál tovább nem fejlődtek a dolgok. Lipót -aki egy roppant markáns szagú ám ízletes sajtról kapta magyar nevét (Quargel)- az ausztrál
paraszt izompacsirta egér és Züm-Züm a légy, aki képes volt néha segíteni a bajbajutott csapaton. A rajzolás-festés roppant kedves volt, és mint fentebb említettem a történet sem okozott csalódást. A szinkron, mint általában az idő tájt, mesés volt, mai fejjel egyedül a főcímnóta fordítójának rúgnám le a száját. Tulajdonképpen bocsánatos bűn a bugyuta lyrics, mégis csak az maradt meg így jósok év távlatából. De nem is szaporítom a szót, induljon a nosztalgiavasút!
“STUPID DOG! YOU MAKE ME LOOK BAD!”
Az AM Mikro hőskorában és a kábeltelevízózás hazai hajnalán, emlékszem, iskola után amikor épp nem Cartoon Network-öt néztem, a Nickelodeon előtt meresztettem a seggem. Jó kis csatorna volt, tele furcsábbnál furcsább, extrémebbnél extrémebb rajzfilmekkel. Nem tudom manapság lehet-é itthon fogni, a mi csomagunkból már régesrég kivették, nem kis bánatomra.
Egyik kedvenc nicktoon-om a Rocko modern élete (Rocko's Modern Life) volt. Rocko, a kelekótya ám roppant jámbor és jószívű wallaby Joe Murray agyszüleménye. Pályafutását képregényhősként kezdte a '80-as évek végén, Murray Travis c. skicc-sorozatában, ám a szerző (aki nem épp nagy rajzfilmrajongó), hogy saját filmjét megvalósíthassa kénytelen kelletlen eladta az ötletet a Nickelodeonnak, akik azonnal lecsaptak rá. Rocko és barátja Heffer/Melák (s persze a többiek) kalandjai 4 évadot éltek meg 1993-96 között, és óriási sikert arattak világszerte. A rajzok elnagyoltak, van benne gusztustalanság is bőven, de ugyanakkor roppant kedves és elragadó is az egész. A dialógok közben elcsattan pár poén, de a humor legfőbb forrása képi és hangeffekt eredetű (pl. szellentés, böfögés). Aki nézte, az szerintem érti azt az érzést és hangulatot, amit próbálok szavakba önteni, aki nem, annak meg ez ne szegje kedvét, mert nem oly alpári, mint ahogy hangzik, s biztosan jól fog szórakozni a kb. 10 perces epizódokon. Az egyik kedvencemmel indítjuk a vetítést: A jó, a rossz, és a wallaby
Ma bejegyzésünk elsősorban az anime (és/vagy manga) rajongóknak szól. Hazánkban egyre népszerűbbek a japán kultúra eme műfajaiba tartozó remekművek, ám a közönség a szubkulturális anime-, manga-, képregény-, és fórumtalálkozókon kívül csak csökevényes formában találkozik ezen egzotikus alkotásokkal, azaz maximum az Animax tévécsatornán, este mittoménhánytól. Természetesen a bigott rajongók rendelkeznek az összes képregénynel (bocsánat, mangával) a comic convention-ökről (esetleg e-bay-ről), valamint .vob, .avi vagy egyéb formátumban kedvenc animációikkal (anime, rajzfilm, nevezze ki minek akarja) minden ismert forrásból, de nem is feltételeztem, hogy nekik ez a poszt újat fog mondani. Sajnos fontos megemlíteni, hogy mint mindenből, animékből is nagy általánosságban csak a szarokat (manós, popzenekaros, kisállatos, nyálas, idióta, harcosfiúsNarutós, kártyadobálós stb.) vagyunk képesek importálni, kivételek persze akadnak (pl. Death Note, no nem ám a mozifilm(ek)!) de a szomorú tényeket még ezek sem képesek felvidítani, számuk olyannyira elenyésző.
De talán térjünk is rá mai bejegyzésünk tárgyára, a Black Lagoon-ra! Sorozatunk a mesés Thaiföldön, egy fiktív városkában Roanapurban játszódik. Hőseink a Black Lagoon Company "alkalmazottai", akik mindennapi betevőjüket jure gentium kalózkodással és egyéb piszkos ügyletek lebonyolításával keresik meg. A cselekmény fordulatos, akciódús. Jelen van egy apró, ám be nem teljesedő érzelmes szál, de ez eltörpül a mozgalmas kalandok és a tömény lazaság mellett. Folyik a vér, hősnőink pedig (ahogy azt a műfajon belül megszokhattuk) kellemesen telt - mondhatni "hűbammeg" - idomokkal rendelkeznek. Ajánlom mindenkinek, akinek elege van a sótlan, tinglitangli, agyonreklámozott infantilis badarságokból és egy kicsit keményebbre vágyik a mozgórajzok univerzumából. A sorozat eleddig két évadot élt meg, egyenként 12 epizóddal, ám felröppentek kósza híresztelések egy harmadikról is. A történetek között minimális az átfedés, egy story pedig cirka 3 epizódot ölel fel. Bemutatkozóul az egyik kedvenc részemet szeretném veletek megosztani. Következzék tehát in medias res, a 9. epizód (Maid to Kill) három felvonásban! Katt!
„My wife thinks Ed, Edd n Eddy is my therapy for mid-life crisis!” - Danny Antonucci
Ki ne ismerné a Tim Burton által jegyzett olyan klasszikusokat, mint a Batman, Batman Returns, Beetlejuice, Edward Scissorhands, The Nightmare Before Christmas (ez utóbbit nem ő rendezte, de az ő agyszüleménye ott minden)? Nos igen. Tim egy roppant különleges és egyedülálló lelkivilággal rendelkező figura, aki mindezt hihetetlen stílusosan képes elénktárni. Karakterei, díszletei, történetei már-már a betegség határait súrolják. Szerény véleményem szerint a forma egy fenomén! Egyesek ráhúzhatják, hogy sablonos, és el kell ismerni, hogy ragaszkodik saját maga sablonjához, de épp ettől lesz zseniális, elbűvölő és kedvesen borzasztó (itt a szó horrorisztikus értelmében) minden, ami kikerül művészi ujjai közül.
Most egy feledés homályába merült rövid animációját szeretném bemutatni nektek, ami 1982-ben született. Világa erősen emlékeztet a Nightmare Before Christmas-ra és a Corpse Bride-ra, lehet azok előfutáraként is tekinteni. Következzék hát fekete-fehérben, Vincent!
"Out of the frozen North, a MAN emerges, a man of a BARBARIC AGE, whose MERCILESS SAVAGERY may be the only key to his SURVIVAL."
Kedves erre tévelyedő lelkek!
Eme új blog szerzői rajonganak a modern és a hősidők animált műsoraiért. Egy hajnali szikrától vezérelve úgy döntöttek, most összeállnak, hogy a fellelt régi kedvenc, valamint új alkotásokat megosszák véletek ezen a szent helyen. Lesz móka-kacagás, vér, erőszak, szoftpornó, s reméljük ti is olyan jól fogtok szórakozni nézelődés közben, mint jómagunk, mikor összeállítjuk nektek a frankót. Igyekszünk naponta frissülni valami jópofával, bár ez rajtunk kívül álló okok miatt nem biztos, hogy feltétlen teljesülni fog. Az itt bemutatott rajzfilmek között lesz RÉGI is (mint fentebb jeleztem), így az ilyen típusú kommentekből nem kérünk. Ennyit terveztünk bevezetőnek, fogadjátok sok szeretettel!
Anatole & MuellR
Kezdésnek pedig egy szösszenet a Courage the Cowardly Dog alkotójától:
Indzsój!